Újabb izgalmas hangszer érkezett hozzám, egy 1965-ös teljesen mahagóni Gibson LG-0 gitár.
Ez a modell 1958-ban került bevezetésre a Gibson kínálatba. Céljuk egy „elérhető árú“ modell elkészítése volt, a nehéz gazdasági helyzetre válaszul, illetve más konkurens márkák olcsóbb hangszereinek minősége elkezdte elérni a Gibson színvonalat. Méretét tekintve megegyezett az LG-1, LG-2, LG-3 modellel, melyek közül az LG-2-es már a 40-es évek derekától gyártásban volt. Az LG-0 esetében a mahagóni test mahagóni tetőt kapott, a korabeli katalógus, vékony, kényelmes nyakú, könnyen játszható hangszerként írja le, ami a kezdők és haladó gitárosok közkedvelt választása.
A hangszer mahagóni teste, és „létrás“ gerendázata miatt jól artikulált középtartománnyal rendelkezik, mélyei viszont kevésbé átütőek. Szimpla szegélyezése, egyszerű rozettája, csavarokkal rögzített koptatólapja mind az olcsó előállíthatóságot, egyszerűséget célozta. 1962-es listaára 85 dollár volt, így nem csoda, hogy hamar nagy népszerűségre tett szert.
A hangszer legkülönlegesebb része azonban a húrláb. A jól bevált paliszander húrlábat 1962-től felváltotta egy öntött fekete műanyag húrláb, amit négy csavarral rögzítettek a fedlaphoz. Ennek oka szintén a gazdasági helyzetre vezethető vissza, a hangszerboltok nem nagyon tudtak hangszerészt foglalkoztatni, így a csavarokkal rögzített húrlábat egy bolti eladó is cserélni tudta szükség esetén. Sajnos azonban ezek a húrlábak elég gyengének bizonyultak, a tető gerendázata sem volt túl erős, így néhány év után visszatértek a hagyományos fa húrlábhoz.
Ez a konkrét példány egész jó állapotban megmaradt, még a műanyag húrláb is csak picit deformálódott el. A hangszer hátán van néhány hosszabb törés, korábban javították, de szétnyíltak, illetve jónéhány gerenda elvált. Főként a hátgerendákkal volt gond, öt helyen is ragasztanom kellett, de az egyik tetőgerenda is problémás volt, ketté volt hasadva.
A hát törések korábbi javításánál felhasznált kis erősítéseket (pakedliket) kicseréltem, mivel lényegében mind le volt válva félig a hátról. Két vékony mahagóni réteget ragasztottam össze, egymásra merőleges száliránnyal, ebből vágtam pakedlit, majd a hát szálirányához képest 45 fokkal elforgatva ragasztottam fel. Célom minél vékonyabb de erős pakedli használata volt, mivel nagyobb méretű erősítésre volt szükség.
Miközben ragasztgattam a gerendákat, feltűnt, hogy a fogólap is elvált a tetőtől, természetesen ezt is orvosoltam.
A sok (napi 1) ragasztás, száradás után a hangszert teljeskörűen beállítottuk, bundjait síkoztuk, profiloztuk ahogy illik. Friss húrokkal teszteltem, igaznak bizonyult amit írtak a hangszerről, mélyközéptől felfelé kezd élni a hangkép, magas tónusai nem cicergősek, van testük. A hangszer egyértelműen fingerstyle játékot kíván, ekkor mutatkoznak meg igazán erényei.