1935-ös gyártású Weymann Archtop jazzgitár nyakillesztése és karbantartási munkái a Stageshop műhelyben
Heinrich Weymann (1829-1892) 1852-ben érkezett Németországból Philadelphiába. Kezdetben órák, ékszerek, apró divatcikkek kereskedésével foglalkozott, majd fokozatosan megjelentek boltja kínálatában a hangszerek. Saját hangszereiket már a fia, Harry irányítása alatt működő cég kezdte forgalmazni, nem sokkal a századforduló előtt. Legsikeresebb szériáik bendzsó és mandolin modelljeik voltak. Bővebben itt olvashattok a Weymann családról.
A hozzám került hangszert kb a 30-as évek közepén gyárthatták, feltehetően a Harmony cég, Chicagóban, Weymannék megbízása alapján.
Ez a példány faragott tömör fenyő tetővel, tömör juhar háttal, kávával készült. Érdemes szót ejteni a brazil rózsa fogólapról!
A tulajdonos nagymamájától örökölte, úgy szerette volna rendbehozatni, hogy minél több eredeti alkatrész megmaradhasson. Mivel a nyak kimozdult a helyéről, ráadásul a nyaktőke és a tető is elvált egymástól, a hangszer játszhatatlan, és beállíthatatlan állapotban volt.
Miután teljeskörűen felmértem, és összeírtam a teendőket, a nyak kiszedésével kezdtem a munkát. Ehhez van spéci befogó szerkezetem, ami a hangszer testéhez rögzítve a nyaktuskó alját tudja nyomni, így fokozatosan, ahogy enged a ragasztás, ki lehet vele tólni a nyakat. Ezeket a régi hangszereket enyvvel ragasztották, ami tökéletes megoldás bonthatósági szempontból, gőzzel, vagy denaturált szesszel oldható a kötés. Jelen esetben, mivel a nyak laza volt, billegett a helyén, csak egy minimális gőzre volt szükség, amit egy vaskosabb injekciós tűre hasonlító csövön juttattam a ragasztáshoz. Pár perc alatt meglágyult a maradék enyv, és kijött a nyak.
A gitár nyakillesztésének javítása
Most hogy szabaddá vált a nyaktőke-tető találkozás, tisztítás és újraillesztés után összeragasztottam őket, valamint a néhány centi hosszan elvált szegélyt is visszaragasztottam.
Amíg száradt, a nyaktuskó fecskefarkát szedtem rendbe, eltávolítottam a maradék enyvet, illetve a végéről lehasadt darabkát visszaragasztottam.
Teljes száradás után a nyakat a megfelelő szögben visszaillesztettem a testbe és beragasztottam.
A gitár hangolókulcsainak rendbetétele
Közben a hangolókulcsokat is rendbe kellett tenni, szétszedni, a görbe tengelyeket kiegyenesíteni, áttakarítani, olajozni. Szerencsére teszik a dolgukat, így a patinás külső ellenére teljesen használhatóak.
Miután a nyakragasztás megszáradt, elkezdődhetett a hangszer takarítása, felszerelése, beállítása. A tulaj kérésére, lakkpótlás nem, csak alapos takarítás és polírozás történt a hangszer testén. Az érintők szépen szintbecsiszolva, profilozva, polírozva, a húrtartó és a koptatólap megtisztítva acélgyapottal.
A húrláb feltehetően nem az eredeti, mert egyáltalán nem illeszkedett a tető plasztikájára, de némi átalakítás után, használhatóvá vált.
A végeredmény egy teljesen jól játszható hangszer, szép, gazdag hangkarakterrel, ami ráadásul családi emlék is a tulajdonosnak.
